Könyvajánló: Fenntartható építészet felé

Válogatás az első és második ZERO CO₂ konferencián bemutatott építészeti mintaprojektekből

Kiadó: Magyar Építőművészek Szövetsége

Projektkoordináció, design: Green Press Kft.

Írta és szerkesztette: Szekér László

Szakmai lektorok: Dr. Osztroluczky Miklós, a műszaki tudományok kandidátusa,

Dr. prof. Ürge-Vorsatz Diána klímakutató

Megrendelhető: (postai utánvéttel)

press@greenpress.hu

info@zeroco2.hu

Kapható: MÉSZ székház (Budapest VIII., Ötpacsirta u. 2.)

FUGA könyvesbolt (Budapest V., Petőfi Sándor u. 5.)

Ára: 4 000 HUF

Kedvezményes ár postai utánvétes szállítással: 3200 HUF + postaköltség

Fenntartható építészet felé - Könyvrecenzió

Az építészet felelősségteljes hivatás - gyakran halljuk ezt különféle szakmai és civil fórumokon. A felelősségvállalás - legyen szó bármiről is - morális hozzáállást feltételez. A szubjektum szabadsága abban áll, hogy eldöntse, miért vállal felelősséget.

Felelős építészet. Mit is jelent ez? Szorgos munkával kényelmes, biztonságos otthonokat és városokat igyekszünk építeni, gyakran a természetes környezet rovására. Beszélhetünk-e felelősségteljes építészetről, ha a mesterséges környezet rombolja a természetest? Ha az épített környezet és annak fenntartása kimeríti a természeti kincseket, veszélyezteti az élővilágot, rontja a jövő nemzedék életesélyeit, életminőségét, környezetszennyezést, klímaváltozást idéz elő?

Walt Whitman¹ több mint egy évszázada jegyezte le az alábbi sorokat: „A dolgok lényegéből következik, hogy minden megvalósulás, minden siker - mindegy miféle - felszínre hoz valamit, ami további, még nagyobb erőfeszítéseket tesz szükségessé." Korunk dilemmájáról szól ez a jóslat.

Az építészet a XIX. század végéig harmóniában volt a természettel, ami alatt azt kell értenünk, hogy a természet erői alakították az építészetet, és nem fordítva, mint az manapság történik. A gépek elterjedése, a tömeggyártás, az elektromosság feltalálása és épületekben történő alkalmazása, majd az olaj és gáz ipari méretű kitermelésének felfutása megváltoztatta az építészet környezethez fűződő viszonyát is. A korábbi, évszázadok, évezredek alatt kialakult, és a 20.század fordulójára akadémizmusba merevedett „történeti építészeti stílus" nem tudott adekvát válaszokat adni az ipari korszak kihívásaira. A Louis Sullivan² által híressé vált jelmondat „a forma követi a funkciót" (form follows function) jól jellemzi a kort, mely létrehozta a modern építészetet, ami a huszadik század folyamán kiteljesedett. Az új építészet valóban új formákat hozott létre, az új funkciók számára, de a környezethez fűződő viszony mintha elveszítette volna jelentőségét. Természetesen voltak alkotók, mint pl. Frank Lloyd Wright³, akik megkísérelték a modern gépkorszak követelményeit mélységében megérteni, és ugyanakkor a természettel harmóniában lévő építészetet létrehozni. A történeti építészeti stílusokat különböző „izmusok" váltották fel, a modernista felfogást az Athéni Charta szentesítette 1933-ban a CIAM⁴ IV. kongresszusán. A modern építészet, mely a funkció, szerkezet és forma szintézisére törekedett, és fő érdeme az építészet szociális aspektusának előtérbe állítása, azonban nem kezelte eléggé hangsúlyos módon a környezetet a szempontrendszere között, és sajnálatos módon elég gyorsan szintén az akadémizmus csapdájába került. A dogmává merevedett gondolatokat az 1978-as Machu Pichu Charta is kritika alá vette, azonban fenntarthatósági szempontból az építészet és településtervezés alapjai 1992-ig nem változtak. Az 1992-es Riói ENSZ Környezet és Fejlődés Konferencia nyomán az 1993-ban megrendezett UIA⁵ Építész Világkongresszus tűzte napirendre a fenntartható fejlődés, fenntartható építészet kérdéskörét, közzétéve az Építészek Chicago-i Deklarációját, amely az ''Egymásrautaltság Deklarációja a Fenntartható Jövőért'' címet viselte, és megfogalmazta a fenntartható építészet feladatait.

Ezt követően számos nemzetközi konferencia foglalkozott a fenntarthatósággal pl. az 1994-es dániai Aalborgban a Fenntartható Városok Európai Konferenciája, az ENSZ Emberi Települések Központja 1994-es Nairobi konferenciája, majd az ENSZ 1996-os Habitat II. Konferenciája. 1997-ben megszületett a Kiotói Jegyzőkönyv⁶. Az Új Athéni Chartát a Várostervezők Európai Tanácsa állította össze 1998-ban, külön fejezetben foglalkozva a környezetvédelemmel, mint a fenntartható fejlődés legnagyobb kihívásával, az UIA 2008-as kongresszusán pedig elfogadták a torinói kiáltványt, mely a környezetvédelemért és fenntartható jövőért szállt síkra.

A fenntartható fejlődés 1987-es fogalma⁷ mára közkeletűvé és elfogadottá vált. A fenntartható fejlődés koncepciója a fogyasztást és a termelést kívánja összhangba hozni, hiszen már most kevés a bolygónk erőforrása ahhoz, hogy, hogy minden ember az ipari világ életszínvonalán fogyasszon. A fenntartható tervezésnek ezért az a lényege, hogy a gazdasági, (funkcionális, esztétikai és biztonsági) szempontok mellett az ökológiai, a szociális és az etikai szempontokat is figyelembe vegye. A gazdasági, ökológiai és társadalmi szempontok egysége a jelenleg egyeduralkodó globális, profitorientált fogyasztói modell meghaladásának lehetőségét kínálja. A fenntartható tervezésnek köszönhetően környezetbarát, értékes, és használható termékek jönnek létre, melyeknek köszönhetően emelkedik az életszínvonal és növekszik a gazdaság is, de nem a Föld és az emberek kárára⁸. Napjainkra egyre több fenntarthatóságra törekvő épület kerül megvalósításra, de még nem mondható, hogy ez lenne az általános gyakorlat. Az építészet a társadalom lenyomata, és a fogyasztói társadalom fogyasztói építészetet produkál. Ahhoz, hogy a fenntartható építészet általánossá váljon, fenntartható elvek alapján szervezett társadalomra van szükség⁹. A felvilágosodás hármas eszméje: szabadság, egyenlőség, testvériség ma is érvényes, de a fogalmaknak megfelelő helyre kell kerülniük: szabadság a szellemi életben, egyenlőség a jogi síkon, és testvériség a gazdaságban - és mindhárom egyformán fontos. A 20. század folyamán megtapasztalhattuk, mekkora károkat tud okozni, ha összekeverednek ezek a fogalmak, és az egyenlőség eszméje például a gazdaságban érvényesül egyoldalúan. Manapság a szabadság a jelszó, csak éppen a környezetünk megy tönkre, és annak vagyunk tanúi, ahogy az egyenlőség és testvériség eszméje szorul háttérbe.

A fenntartható építészet integrálja a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontokat a tervezésben és az építés során. Magába foglalja a gazdasági szempontokat (alacsony költségek, magas hatékonyság, kockázatcsökkentés, jövedelmezőség), az ökodesign szemléletet (életciklus elemzés, anyagtakarékosság, energiahatékonyság, újrahasznosítás, megújuló források alkalmazása, mobilitás, autonómia) és a társadalmi hasznosság kritériumait (hátrányos helyzetűek helyzetbe hozása, munkahelyteremtés, egészséges és minőségi munkakörnyezet, tisztes munkabér, akadálymentesítés stb.).

Az építészeknek új kihívásokkal kell szembenézniük. Amikor az építészet felelősségéről beszélünk, nem a jövő, hanem a ma építészetéről beszélünk. A felelősség tudatosságot feltételez.

A posztmodern, technokrata társadalmaknak meg kell teremteniük a lehetőséget, hogy az épületek, városok, a kapcsolódó infrastruktúrák a lehető legkisebb energiafelhasználással létesüljenek és üzemeljenek, s ne terheljék feleslegesen a környezetet. Az építészetnek a hagyományos, kozmikus tudást kell ötvöznie a legújabb technológiai vívmányokkal, művészi, kreatív módon. Az építészeknek keresniük kell azokat a lehetőségeket és módszereket, melyekkel decentralizált, autonóm, természetes, fenntartható házakat és településeket hozhatnak létre. Olyan épületeket és városokat, melyek elvetik az energiapazarlást, tudatosan hasznosítják a természeti erőforrásokat, elsősorban a megújuló forrásokat (Nap, föld, levegő, növényzet).

A hagyományosan bevált megoldásokat (tájolás, benapozás, árnyékolás) megtartva és továbbfejlesztve, az építészetnek szervesen integrálnia kell a megújuló energiákat, a növényzetet, az innovatív épületszerkezeti és épületgépészeti megoldásokat. Konkrét célokat kell megfogalmazni az épületek széndioxid kibocsátásának drasztikus csökkentésére. Az oktatásban, a továbbképzésben meg kell jelenniük ezeknek a szempontoknak, mint ahogy az építészeti szabályozásban, a minősítésben és az építési előírásokban is. A megújuló energiaforrások hasznosítását támogatni szükséges: ösztönzésekkel, közvetlen módon és adókedvezményekkel.

Hisszük, hogy az energiafaló, környezetbe nem illő ingatlanok felett eljárt az idő, és a változás elkezdődött, a XXI. század építészetét az alacsony energiafelhasználású ingatlanok, a passzívházak, a zéró emissziós, fenntartható épületek határozzák meg.

Néhány ilyen úttörő épületeket szeretnénk most bemutatni, az első két zeroCO2 konferencián bemutatott projektre alapozva.

A válogatásnál a szempontok között szerepelt, hogy a bemutatott épület megvalósult projekt legyen, és minél szélesebb körben jelenítse meg a különböző épülettípusokat, funkciókat és arányosan reprezentálja a külföldi és hazai mintaprojekteket, melyek reméljük, ösztönzést nyújtanak ahhoz, hogy a közeljövőben egyre több zöld épület épüljön.

1 Walt Whitman (1819-1892) világhírű amerikai költő

2Henri Louis Sullivan (1856-1924) amerikai építész, sokak szerint a „modernizmus atyja"

3Frank Lloyd Wright (1867-1959) amerikai építész, a 20. század egyik legkiemelkedőbb építésze

4 CIAM (Congres Internationaux d'Architecture Moderne, magyarul „Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa") a modern építészetet propagáló nemzetközi szervezet, mely 1928 és 1959 között működött. A két-három évente rendezett kongresszusok jelentősen hozzájárultak a modern építészet elterjedésében. A mozgalom vezéralakjai Le Corbusier és Walter Gropius voltak. A CIAM magyar csoportja (CIRPAC) 1929 -1938 között működött.

5 UIA, (Union Internationale des Architectes) magyarul: Az Építészek Nemzetközi Szövetsége. 1948-ban Pierre Vago (Vágó Péter) szervezésével alakult, célja, a különböző nemzetek építészei közötti szakmai kapcsolatok ápolása, együttműködés a jelentős nemzetközi szervezetekkel. Kongresszusait három évente rendezi.

6A Jegyzőkönyv a kibocsátások szabályozását érintő kötelezettségeket rögzíti. (Forrás: VAHAVA összefoglalás, http://klima.kvvm.hu/documents/14/VAHAVAosszefoglalas.pdf

7A fenntartható fejlődés fogalmát 1987-ben határozta meg a Brundtland Bizottság : „A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generáció esélyeit arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket." (Láng István)

8Forrás: Ursula Tischner: From ecodesign to sustainable design www.econcept.org

9Lányi András: Fenntartható társadalom (forrás: http://bocs.hu/nefe/fenntarthatotarsadalom.pdf )